SÍKSÁNDOR
TEDEUM
Téged Isten
dicsérlek
és hálát
adok mindenért.
Hogy megvolt
mindig a mindennapim
és
nem gyűjtöttem másnapra valót,
hála legyen.
Hogy mindig
jutott két garasom adni
és magamnak
nem kellett kéregetnem,
hála
legyen.
Hogy
értenem adatott másokat
s nem kellett
sírnom, hogy megértsenek,
hála legyen.
Hogy a sírókkal
sírni jól esett
és nem nevettem
minden nevetővel,
hála egyen.
Hogy megmutattál
mindent, ami szép
és megmutattál
mindent, ami rút,
hála legyen.
Hogy boldoggá
tett minden, ami szép
és ami rút,
nem tett boldogtalanná,
hála legyen.
Hogy sohasem
féltem a szeretettől
és
szerethettem, akik nem szerettek,
hála legyen.
hogy akik
szerettek, szépen szerettek
és hogy nem
kellett nem szépen szeretnem,
hála legyen.
Hogy
amim nem volt, nem kívántam,
és sohasem
volt elég aki voltam,
hála legyen.
Hogy ember
lehettem akkor is,
mikor az
emberek nem akartak emberek lenni,
hála legyen.
Hogy megtarthattam
a hitet
és megfuthattam
a kicsik futását
és futva
futhatok az Érkező elé
s tán nem
kell a városba mennem
a lámpásomba
olajért,
hála legyen!
Hogy tegnap
azt mondhattam: úgy legyen!
és ma is
kiálthatom: úgy legyen!
és holnap
és holnapután és azután is
akarom énekelni:
úgy legyen! --
hála legyen,
Uram!
hála legyen!